A film tartalma az xpress-ről, vagyis innen:
Egy neurotikus fejturkász: ilyet se látott még a világ! Henry-nek (William Hurt), a nagymenő, de rettenetesen visszahúzódó pszichiáternek levegőváltozásra van szüksége. Nem is áll meg Párizsig, ahol felad egy hirdetést, melyben felajánlja New York-i apartmanját egy párizsi lakásért cserébe. Beatrice (Juilette Binoche), a New Yorkba vágyó bohém táncosnő jelentkezik a hirdetésre, s minden jól megy, míg Henry meg nem unja a fények városát, s visszatér a Nagy Almába, ahol legnagyobb meglepetésére azt látja, hogy Beatrice átvette praxisát, betegestül, díványostul mindenestül. Henry úgy határoz, hogy álnéven bejelentkezik Beatrice-hez, hogy majd jól megleckézteti a pimasz nőszemélyt, de a meghallgatáson nem éppen azt kapja, amire számít, hanem annál sokkal-sokkal többet.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vannak olyan filmek, ahol ha igazán jól szeretnénk szórakozni, a legbölcsebb dolog, amit tehetünk az, hogy elolvassuk a tartalom leírását és ezen a ponton a filmmel való ismerkedést be is fejezzük. A Kanapé New Yorkbant ettől a kategóriától csak egy hajszál választja el. A leírás itt is ígéretes, naiv néző azt hiheti, jön valami fergeteges és elsöprő mozi, helyette pedig kap két, mélyen a színészi képességei alatt teljesítő főszereplőt és egy sótlan sztorit. Egyszerűen nem lehet ezen a filmen fogást találni. Se jó, se rossz értelemben. Közönyös és közhelyes semlegességgel csak azt tudom mondani: egynek talán jó.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése