Zweiohrküken

Lám, Heni említette a blogot face-n, mondom, idefutok, rápillantok, olyan mostohán kezeltem szegényt és hopp, még pár filmet kihagytam,amit mostanában láttam.

Mert hála Juditnak láthattam végre a Fülenincsnyúl második részét, németül, angol felirattal, de megette a fene, láttam és hurrá. Az elsőt nem sikerült felülmúlni, az az érzésem volt, mint az Üvegtigrs 2-nél, mintha maradtak volna talonban poénok, amiket fel kellett használni, így gyorsan kerítettek nekik egy egész estés mozit.

Ahhoz viszont túl elfogult vagyok, hogy szidjam. Viszont reménykedem, hogy kap szinkront és a csajokkal is megnézhetem. 

A mennyország kapujában

Láttad az A bakancslistát? Felejtsd el és nézd meg ezt! Bővebben hamarosan!

Fülenincs nyúl

Szavamra mondom, ez a Til Schweiger tud valamit! 2005-ben csinált egy olyan vígjátékot, amiről képtelenség nem felsőfokban beszélni (Mezítlábas szerelem), később jött pár csihipuhi, néhány idétlenkedős film, aztán 2007-ben a mozivászonra álmodta a Fülenincs nyulat, amivel noha a Mezítlábas szerelemhez képest nagyon újat aligha mondott, elérte, hogy a mozija rekord bevételeket produkálva a legnézettebb német filmek közé lépjen.

Pedig a fületlen plüss nyúlról a címét kapó mosolyfakasztó majd’ két óra valóban több ízében emlékeztet a nagy elődre, az alaphelyzet sem áll tőle távol, és mégis tud újat hozni, legfőképpen humorával, mókás alaphelyzeteivel és a tündéri gyerekszereplőivel – köztük Schweiger négy csemetéjével .

Szükségtelen ezt hosszasan ecsetelni, egyszerűen – hopp, egy közhely, de vállalom – látni kell! Számomra az idei DVD-megjelenések közül az eddigi legnagyobb és legkellemesebb meglepetés.

Németországban decemberben kerül a mozikba a film második része, Zweiohrküken címmel, bizakadom, hogy arra már nem kell majd két évet várnunk, hogy idehaza is láthassuk. Ajánlom még a film hivatalos honlapját – németül -, a http://wwws.warnerbros.de/keinohrhasen/ címen, ahol a németül nem értők számára is akad bőven csemege.

Ezt a filmet vétek volna kihagyni!  

A mások élete - másodszor

Másodszori megnézésre ennyire film még nem tűnt másnak, mint mikor előszőr láttam. Első alkalommal a Stasi filmjét láttam, az elnyomás, a megfélemlítés filmjét. Másodszorra egy ember filmjét láttam, egy igaz ember sors-filmjét. Mekkora különbség! Mint mikor nézel egy trükkös fekete-fehér grafikát, s ha így nézed mást látsz rajta, mint ha úgy nézed.

Másodszorra kommerszebbnek,vagyis kevésbé különlegesnek tűnt a Mások élete, de sokkal emberibbnek.

Már nem érzem már akkor a„durranásnak”, viszont sokkal jobban szeretem. 

Good bye Lenin!

A május elsejei retró-mozi. Nem tudatosan, csak így alakult.

Nem is tudom .... Valahogy többet vártam tőle. Magától az alapötlettől. A film kb első kétharmada valóban olyan volt, amilyennek hittem, hogy lesz, de a vége nagyon nem tetszett. Nem is tudom, mit vártam, de mintha némi hiányérzet maradt volna bennem.

Negatívum még - mégha nagyon szubjektív negatívum is - , hogy a főszereplő anyának Kútvölgyi Erzsébet volt a magyar hangja, akit én nagyon, de nagyon - nagyon nem szeretek. Ha újranézésre kerül a sor, csakis német hanggal és felirattal fogom megnézni. Ami nálam nagy szó, nem lévén a német nyelv nagy barátja.

Összességében olyan gyenge négyeske nálam a Good Bye Lenin, de azt hiszem eredeti hanggal meglesz a gyenge ötöske is, még a csalódást keltő befejezés ellenére is.

Wie Feuer und Flamme - Tűzön-vízen át

Néha, teljesen véletlenül meglepően jó filmekbe tud botlani az ember. Soha korábban nem hallottam a Wie Feuer und Flamme - Tűzön - vízen át című német filmről, viszont mikor a sors az utamba sodorta, a tartalmát elolvasván úgy éreztem, látnom kell! Az egyetlen dolog, ami visszatartott az volt, hogy a film nem szinkronos és én, hogy is fogalmazzam finoman és nőiesen, utálok feliratokat olvasni. A kompromisszumos döntésem az volt önmagammal, hogy belenézek s aztán meglátjuk. Legközelebb már csak az Ende feliratnál jutott eszembe az én hatalmas kompromisszumom....

A történet a 80-as évek elején játszódik, az akkor még fallal kettéosztott Berlinben. A két főszereplő pedig ennek a falnak a két oldalán él. Nele, a lány Nyugat-Berlinben, az akkori NSZK területén, míg Captain, a fiú Kelet-Berlinben, az akkori Német Demokratikus Köztársaság ifjú polgáraként. (Demokratikus.... milyen röhejes ezt így most, ennyi év után mondani....)

A két fiatal egy véletlen folytán találkozik Kelet-Berlinben, egy rögtönzött koncerten, amin Captain punk zenekarával "lép fel". Nele-t elbűvöli a srác és a zene, így kézenfekvő a döntése, bárhová is megy lógni a csapat, velük tart.

Nele és Captain - tűz és víz. Nele egy gondtalan világban él, éppen Amerikába készül egy nyári cserediák programra, ha zenét akar hallgatni, bemegy a boltba és megvesz akármiylen nyugati lemezt, azt csinál, amit akar. Szabad.Captain egy zárt világban él, ami ellen a maga kamasz módján, punk zenével, rendszerellenes dalszövegekkel, és nem mindennapi öltözködéssel "harcol". A harcban pedig eltökélten hisz. Hisz abban, hogy a zenéje, a szövegei megválthatják a világot és a belőlük nyert különös "erővel" akár a Stasi-val is szembemehet, mindezt egy olyan világban, ahol - ahogy énekli - "kamerák figyelnek mindenhol".

Nele a végtelenségig naiv, Captain a végtelenségig elszánt. Eleinte nehezen értik meg egymás vágyait és céljait, hiszen míg Nele egyszerűen és szimplán látja a világot és benne a kettejük lehetséges viszonyát, addig Captain-t csak az érdekli, hogy az ő "NDK"-ja szabad ország legyen és ebben neki része lehessen.

"Veled akartam lenni, de ez a szar ország mindig veled van.Te onnen nem jössz ki, én oda nem jutok be" -mondja Nele Captain-nek. Ebben a mondatban benne van a film lényege, azt hiszem. Persze, ezen a ponton nem állhat meg a történet, ugyanis a "Nagy Tesó" mindent figyel és Nele már ha akarna sem szállhatna ki Captain-nel való kapcsolatából....

A majd' egy évtizedet felölelő történethez hol német-, hol angol nyelvű dalok, hol instrumentális felvételek adnak remek hátteret, s közben a kitűnő fényképezésnek köszönhetően egy kicsit Berlint is megismerhetjük, úgy, ahogy túristaként aligha láthatnánk valaha is.

Kordokumnetum, kamaszfilm, zenés film. Egyik sem és egyszerre mindegyik.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a filmet, ugyanakkor nagyon szomorú vagyok, hogy itthon szinte elérhetetlen és beszerezhetetetlen. Mostmár tudom, németül kell látni, egyszerűen így tud hiteles lenni.

Úgy tűnik, újabb filmmel bővült a "jó német filmek, amiket láttam" listája. S a Tűzön - vízen át ( tán találóbb az eredeti cím, bár meg kell hagyni, ez is tökéletesen illik a filmhez) dobogós a listán.

Muss sehen. ( ... remélem, így helyes...)