A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sandra Bullock. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sandra Bullock. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 15., szombat

Két hét múlva örökké


2002 decemberében, amikor a Két hét múlva örökkét bemutatták, Hugh Grant már túl volt két abszolút sikerfilmen, a Bridget Jones naplójának első részén és a Notting Hillen, Sandra Bullock pedig a Beépített szépség első résznek zajos sikerén, és nem mellesleg az érte járó Golden Globe – jelölésen. Ilyen „elődök”árnyékában nehéz volt kimagaslóan jót alkotni a romkomok világában, s bizony, le is huppant az a bizonyos léc. A jogásznő kontra gazdag, ám határozatlan főnök kéthetes románc-féleségének krónikája nem lett több, mint egy könnyen felejthető vígjátékocska, amiről hosszasan értekezni felesleges volna.

 

2009. július 26., vasárnap

Nász-ajánlat


Anne Fletcher a 27 idegen igen című meglehetősen gyengére „sikerült” tavalyi vígjátéka után a Nász-ajánlattal határozottan jobb mozival írta be magát a romkomok történetének nagykönyvébe. A Sandra Bullcok és Ryan Reynolds főszereplésével készült Nász – ajánlat alcíme akár az is lehetne: XXI. századi Zöld kártya. Akik emlékeznek az Andie MacDowell és Gérard Deparideu főszereplésével készült – mostmár mondhatjuk így – klasszikusra, érteni fogják, miről beszélek.

A Nász-ajánlat sztroija is egy tartozkodási-engedély és egy névházasság körül forog,  igaz, ezesetben a potenciális arának, a könyveszerkesztő és nem mellesleg kiállhatalan főnöknő, Margaretnek lenne szüksége mihamarabb egy amerikai állampolgárságú férjre, és mert az idő sürget, mi sem kézenfekvőbb, mint a szolgálatkész asszisztens, Alex előtt térdre ereszkednie és egy rögtönzött fiúkérést elővezetnie. Alex azonban nem szívbajos, neki is megvannak a maga feltételei, így a rettegett főnökasszony szükség törvényt bont alapon  kénytelen leszállni a magaslóról és Alex-szel egyetértésben – és ál-szerelemben-elutazni egy alaszkai kisvársoba a fiú családjához, ahol persze, jóféle romkomhoz méltóan semmi sem úgy történik majd, ahogy várnánk, node tapasztalt vígjáték-nézőként egyetlen fordulaton sem fogunk meglepődni...

Kategóriájában átlagos, Fletcher és Bullock munkásságában talán az átlagnál egy hangyányit kellemesebb  komédia a Nász-ajánlat, amiből popcorn ropogatás közben megtudhatjuk, hogy a karrierista szingliknek is van szíve és hogy amikor egy pár elegáns New York-i tűsarok betipeg a dimbes-dombos  vidéki miliőbe, abból garantáltan megmosolyogtató helyzetek sokasága alakulhat ki.  Ami miatt pedig feltétlenül dícséretet érdemel a film, az az a tény, hogy megkímél minket a sablonos –és a kezdetektől evidens – befejezéstől és sikerül visszahuppantania a moziból már-már éppen indulni készülő nézőket a székekbe egy aprócska csavarral.

Jó mulatság, /nagyon/női munka volt.

2008. november 24., hétfő

Aludj csak, én álmodom


De régen láttam már, istenem! Pedig aztán szerintem minden karácsonykor műsorára tűzi valamelyik tv-adó. Valami ismétlőre vágytam tegnap este, valami könnyedre és ezúttal, szinkronosra a sok angolul nézett film után. Így esett a választás erre a mozira, amire már amúgyis csak foszlányokban emlékeztem. Kellemes kis pre-karácsony hangulatú mozizás lett az estéből. Szerintem, erről a filmről többet nem érdemes. Csak meg kell nézni, kikapcsolódni és pont.

2008. január 16., szerda

Ház a tónál

Egy régebbi xpress-es írás lentebb a filmről. Csodálkozom így visszaolvasva, hogy ez nekem ennyire nem tetszett....


Rengeteg minden miatt lehet dícsérni ezt a filmet, leginkább az operatőrnek jár egy hatalmas taps, de a zenék összeválogatója is főhajtást érdemel.

A forgatókönyvíró azonban nemigen, sőt nagyon nem. Olyan mértékben kavarja meg az idősíkok ugrándozása a nézőt, hogy az már zavaró. Szegény Sandra Bullock, kijutott neki mostanában ezekből a filmekből, jól be is fürdik rendre velük, hiszen a Megérzéssel pontosan ugyanez a baj, hogy követhetetlen és logikátlan az, ami történik benne.

Írták korábban többen (xpressen - utalagos kiegészítés, hogy itt is érthető legyen), hogy vonatkoztassunk el a logikátlanságtól. No igen, de ez a film oly mértékben áthatott vele, hogy ha ettől megfosztva szeretnénk értékelni, akkor nem maradna mit értékelni rajta.

Sandra Bullock totálisan átlagos, csakúgy, mint Keanu Reeves, az idősíkokon kívüli történések jelentéktelenek és feleslegesek - Kate beszélgetése az anyjával az édesapjáról totálisan se füle, se farka, kvázi csak arra szolgál, lássuk, van Kate-nak anyja -.

Említettem a nagyon kiemelkedő operatőri munkát. Nos, tény, ritka szépen fotózott film, s mindez egy hibátlan képminőségű dvd kiadáson. Említettem a jól megválasztott zenéket, amik élvezetéhez a szintén hibátlan 5.1-es hangzás is hozzásegít.

A filmet a levélrészletek, a csodás képek, és a kellemes zene viszik a hátukon, és a logikátlansága öli meg. Sajnálom, hogy nem ismerem az eredetit, biztos vagyok benne, hogy a "csupaszabb" történetvezetés sokkal szebb történetet eredményez.

Nekünk azonban be kell érnünk ezzel, egyszer meg lehet, sőt meg is kell nézni, de ennyi elég is.