A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gérard Depardieu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gérard Depardieu. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. március 5., szerda

Az utolsó vakáció - A hét-filmes hétvége második filmje


/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./

De milyen jó volt újra látni!


Nagyon szeretem ezt a filmet, még akkoris, ha totál sablonos történet. Georgia Byrd - ről - Latifah - , a szerény és végtelenül bájos áruházi eladóról - aki nem mellesleg kitűnő szakács - kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és mindössze pár hete van hátra. Ugyan semmi baja és egyeltalán nem érti, mi ez az egész, beletörődik a megváltoztathatatlanba, sőt... Úgy dönt, minden megtakarított pénzét kiveszi a bankból és elindul megvalósítani egyik legnagyobb álmát, ami nem más, mint megszállni a Karlovy Vary-ban található Pupp Hotelben és találkozni az ottani séffel, Didier-vel.( Gérard Depardieu) Hátrahagy mindent, a bimbódzó kapcsolatot a szintén eladó Sean-nal ( LL Cool J ), a családját és anélkül, hogy egy szót is szólna, eltűnik. Élni és meghalni.

A hotelben aztán gyorsan népszerű lesz a végtelen életigenlésével és a kedvességével, s persze, senki sem tudja, a sok sznob között vajon ki ez a bájos, elbűvölő teremtés, és hogyan képes ennyire pozitívan látni és megélni a világot.



Nem azért szeretem ezt a filmet, amiről szól. Ahhoz túl sok hasonlót láttam már. Azért szeretem, ahogy szól és azért szeretem, mert Queen Latifah alakítását Kocsis Mariann szinkronjával nem lehet nem szeretni! Olyan tökéletesek ők ketten, hogy eszembe nem jutott soha megnézni a filmet angolul. Hihetetlen szeretet és kedvesség áramlik a kettőjük által született személyiségből, ami még azt is elfeledteti a nézővel, hogy micsoda szimpla kis vígjátékot néz és azt is, hogy már megint a fejébe akarják verni, hogy az élet minden pillanat értékes, nem szabad semmit halogatni és soha nem szabad elfelejteni csak a mának élni.



Olyat tud ez a film a főszereplőjével és a csodás helyszínével, amit kevés film tud. Egy nagy közhely-halomból egy imádni való mozit csinálni. Örülök, hogy megint megnéztem. Nem utoljára, az is biztos!

/ A Grandhotel Pupp honlapja itt. Érdemes megnézni, hol játszódik a film.../

2008. január 18., péntek

Pofa be!


"Nem beszélek. Vagyis most beszélek, de csak addig beszélek, míg elmondom, hogy nem beszélek."



Kikapcsolódásképpen került ma terítékre ez a film, ez a sokat nevetős és közben csupa kedvesség francia bűnügyi vígjáték.

A két főszereplő, Ruby (Reno) és Quentin (Depardieu) a börtönben ismerkednek meg, előbbi komolyabb, utóbbi kevésbé komoly bűnökért kénytelen az intézmény vendégszeretetét élvezni. De nemcsak ez az egyetlen ellentét kettejük között. Míg Ruby némasági fogadalmat tett, mikor börtönbe került - s amúgysem illene rá a szószátyár jelző - addig Quentin gyakorlatilag képtelen befogni a száját. S aztán ott van még a nem elhanyagolható külsőségbeli különbség. Ruby komor, férfis bűnöző alkat (de milyen férfias......:))), Quentin kicsit lökött kinézetű, kicsit galamblelkű, ám bivaly erős.




A sors úgy hozza, hogy együtt szöknek meg a börtönből - vagyis annak elmekórházából - és együtt is kénytelenek menekülni, persze, mindketten teljesen más motivációval. Ruby-nak van még egy kis "elintéznivalója" és nem mellesleg 20 millió felmarkolnivaló eurója, míg Quentin-nek egy álma, nevezetesen, hogy nyit egy kocsmát Ruby-val, hisz barátok. Egy a bibi, Ruby ezt nem így gondolja....

Ám ha tetszik, ha nem, kénytelenek együtt maradni és minket 80 percen át szórakoztatni, egy igazán kellemes kikapcsolódást nyújtó filmben.

Azt hiszem, az a tény, hogy ki a két főszereplő és hogy hol készült a film, garantálja, hogy nem fogunk csalódni, mégha ez nem is egy Wasabi vagy egy Asterix, akkor sem. Amiben csalódni lehet, az az, hogy Jean Reno magyar hangja ezúttal nem Szilágyi Tibor, hanem Kovács István - a Szomszédok Desiré-je :) - , bár lehet, csak nekem egyenlő Reno és Szilágyi.
(A szinkronhangok.hu szerint Jean Reno magyar hangjai:

Szilágyi Tibor - 8 alkalommal
Berzsenyi Zoltán - 5 alkalommal
Kovács István - 5 alkalommal
Orosz István - 2 alkalommal
Szakácsi Sándor - 2 alkalommal
Barbinek Péter - 1 alkalommal
Dörner György - 1 alkalommal
Helyey László - 1 alkalommal
Kőszegi Ákos - 1 alkalommal




Szerencsére a dvd-kiadásra sem lehet panasz, tűéles kép, dts hang - amit ki is tud használni a film -.

Nem lehet hosszú litániát írni a filmről.

Reno tökéletes. Mikor nem?
Depardieu szeretetre méltó. Mikor nem?
A film pedig francia, - és mivel én nagyon szeretem a francia filmeket - tehát jó. Mikor nem? :)