Másodszori megnézésre ennyire film még nem tűnt másnak, mint mikor előszőr láttam. Első alkalommal a Stasi filmjét láttam, az elnyomás, a megfélemlítés filmjét. Másodszorra egy ember filmjét láttam, egy igaz ember sors-filmjét. Mekkora különbség! Mint mikor nézel egy trükkös fekete-fehér grafikát, s ha így nézed mást látsz rajta, mint ha úgy nézed.
Másodszorra kommerszebbnek,vagyis kevésbé különlegesnek tűnt a Mások élete, de sokkal emberibbnek.
Már nem érzem már akkor a„durranásnak”, viszont sokkal jobban szeretem.
