Mi kell a nőnek? - A hét - filmes hétvége hetedik filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./

A hetedik, a vasárnap este filmje a Mi kell a nőnek? volt. Azt hiszem, ez tipikusan az a film, amire azt lehet mondani: van -e aki ezt a filmet nem látta még?





Ezúttal hadd beszéljen helyettem a "hivatalos" tartalom:

Nick Marshall volt a tökéletes, az abszolút férfi. Egy elbűvölő, ördögien eleven agglegény, luxuskivitelben. Szeretett Sinatrát hallgatni, és - mint az igazgatótanács elnöke - úgy gondolta, hogy madzagon rángathatja az egész világot.

Aztán egy éjszaka, kis álomlakásának magányában mintha kicsit összegubancolódott volna ez a madzag. Váratlanul történt vele valami, ami felnyitotta szemét és kihegyezte fülét. Jobban látott és hallott, mint valaha gondolta, vagy álmodta volna. És Nick Marshall, a nőcsábász reklámfőnök, aki - saját állítása szerint - "Isten ajándéka a nőknek", hirtelen felfedezi, hogy egy másik ajándék birtokosa lett: képes meghallani a vele kapcsolatba kerülő nők legbelsőbb gondolatait.

A kezdeti kétségbeesés után hamar rájön, milyen jókor jön az extra-segítség, hiszen épp kezdenek rosszra fordulni körülötte a dolgok. Ahelyett, hogy előléptetnék, új főnököt kap. Méghozzá nőt! Szerencse, hogy a bosszúszomjas férfi előtt a nagy ellenségnek nem lehetnek titkai...

Szeretem, és szeretem időről-időre újra megnézni. De különöset nehéz róla mondani. Ezt is jó volt újra látni. Bőven és velősen ennyi.:)

A szerelem hálójában - A hét-filmes hétvége hatodik filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./

A vasárnap délutáni film, a hatodik a sorban. Annyira szeretem, hogy már másnap újranéztem volna. De most nem szeretnék róla írni. Csak hadd álljon itt a vége, aki nem látta a filmet, semmiképpen se nézze meg, mert elrontana mindent. Nem ez a kedvenc részem, de egyrészt ezt találtam, másrészt a Rainbow miatt ezt kellett itt megidéznem. :)

Kamaszkorom legszebb nyara - A hét-filmes hétvége ötödik filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./

Az ötödik filmet, sajnos pont ezt, csak félig sikerült látnom, vagy inkább egy negyed híján egészben,de ez semmit nem von le az értékéből, főként, hogy nemrég láttam egészben.

A plakáton az áll, "mindenki életében van egy '42 nyara" ( a film eredeti címe). Ez a megállapítás maximálisan igaz, úgy gondolom, de nekem mégsem ettől a "bárki megélt már hasonlót" dologtól olyan különleges ez a film.

Azt hiszem, azt szeretem benne, hogy egyszerű, semmiféle mesterkéltség nincsen benne, halad egy vonalon, előre, egyenletesen, és olyan erővel magával ragad, hogy képtelenség tőle szabadulni. Ritka nagy érték az ilyen film. Szimpla történet, csodásan egyszerű köntösbe bújtatva. Két barát története, akik úgy érzik, elérkeztek kamaszkoruk azon pontjára, amikoris ideje férfivé válniuk, és erre mi is lehetne alkalmasabb hely és időpont, mint az iskolai vakáció és egy sziget, a srácok a családjukkal töltik a nyarat évről-évre.

Ocsy, a "felvilágosultabb" közülük, hiszen neki van egy bátyja, aki már mindent ( !!) elmesélt, amit a lányokról és a szexről tudni kell, így ő már nem mondna akkora butaságot, amit barátja, Hermie, mikor kölcsönkéri Oscy egyszem, féltve őrzött óvszerét, mondván, a legjobb barátok közt ez alap. Felvilágosultság ide vagy oda, nem jön rosszul egy véletlen megtalált könyv, amiben lépésről -lépésre le van írva, hogyan is működik egy nő és mit is kell vele csinálni. Így már csak óvszert kell valahogy venni és becserkészni a lányokat, akikkel egyébként sok gond nincsen, mert ők is ezt a nyarat szemelték ki a nővé válásra.Hermie azonban nem csak bennük látja a lehetséges partnert, hanem egy nála nagyjából kétszer idősebb asszonyban is....

Szeretem, mert egyszerű, szeretem, mert felejthetetlen film-élmény, szeretem, mert a rendező remekül bánt a csenddel, remekül használta azt, így a film legfontosabb jelenete, ami alá sok más rendező biztosan odakevertette volna a lágy aláfestő zenét hosszú perceken át teljesen csendben zajlik, így viszont a képek megsokszorzott erővel hatnak és szeretem, mert Michel Legrand zenéje ( 1972-ben Oscar-t kapott érte) csodás atmoszférát teremt a filmnek, belemászik az ember fülébe és örökre ottragad.

Sajnálom, hogy dvd-n nem birtokolhatom, remélem, arra sem kell sokat várni. Mindenesetre jó volt megint látni.

Dave - A hét-filmes hétvége negyedik filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./


A negyedik, vagyis az esti film a Dave volt. Tudom, ezer éves, totál sablon, dehát ez kell a gondolkodás -képtelen agynak. És különbenis, szeretem. Fogalmam sincs róla, hogy miért, de időről - időre jól esik megnézi Ivan Reitman filmjét Kevin Kline -nal és Sigourney Weaver-rel.
Talán azt szeretem benne, hogy olyan helyekre visz el, ahova úgysem juthatnék el soha - Fehér Ház - vagy azt, hogy kicsit vígjáték, kicsit krimicske. Nagyon kicsit. Nem is tudom.



Talán az is közre játszhat, hogy kamaszkorom végefele sokat ment a tv-ben ez a film, amikor azért "igazi", amerikai filmeket aligha lehetett a tv-ben látni és valahogy bennem maradt ez a "de érdekes ez a világ" - feeling.

Lényeg a lényeg, szívesen néztem újra, amiben annak is része van, hogy Kassai Károly pokoli jól szinkronizálta Klein-t, olyannyira, hogy soha nem is akarnám eredetiben hallani a hangját. És persze, szívesen néztem, mert megmagyarázhatatlan módon szeretem az amerikai elnökös filmeket. Jól van na, ez van. :) Persze, az már kevésbé tetszik, hogy - mint annyi más amerikai filmben - itt is az ember arcába dől az amerikai álom, hiszen, persze, én vagyok a buta, hogy ezt miért tartom viccesnek - bárkiből lehet az Amerikai Egyesült Ál(la)mok elnöke, csak nagyon kell akarni és hinni benne.



Ettől elvonatkoztatva helyes kis film. Pont jó egy "nem vagyok jól és csak lesnék ki a fejemből egy filmet bámulva" estére.

Jákob rabbi kalandjai - A hét - filmes hétvége harmadik filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./


Van-e ki ezt a filmet nem ismeri? Van -e, ki nem tudja, hogy kicsoda Viktor Fakopáncs - mint a madár....- , hogy Salamon bizony zsidó és hogy Teréz Pitykéznek nem dinnye lötyög a melltrottyában? Ugye, hogy nincs... Ez volt a harmadik a sorban, és bár gyerekkorom óta kismilliószor láttam, sikerült pár új poént találnom benne, amikre persze nyilván csak nem emlékeztem. Az aktuális kedvencem:"Hol az olaj, hadd lépek rá!"
Szégyenszemre nem tudom, de gyanítom, hogy mint sok más zseniális francia fordítást, ezt is Dr.Hársing Lajosnak köszönhetjük.

Nem is kell ennél többet mondani róla, azt hiszem. Ime egy kis részlet a filmből:



Juj, de megnézném újra! :)

Az utolsó vakáció - A hét-filmes hétvége második filmje

/Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni./

De milyen jó volt újra látni!

Nagyon szeretem ezt a filmet, még akkoris, ha totál sablonos történet. Georgia Byrd - ről - Latifah - , a szerény és végtelenül bájos áruházi eladóról - aki nem mellesleg kitűnő szakács - kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és mindössze pár hete van hátra. Ugyan semmi baja és egyeltalán nem érti, mi ez az egész, beletörődik a megváltoztathatatlanba, sőt... Úgy dönt, minden megtakarított pénzét kiveszi a bankból és elindul megvalósítani egyik legnagyobb álmát, ami nem más, mint megszállni a Karlovy Vary-ban található Pupp Hotelben és találkozni az ottani séffel, Didier-vel.( Gérard Depardieu) Hátrahagy mindent, a bimbódzó kapcsolatot a szintén eladó Sean-nal ( LL Cool J ), a családját és anélkül, hogy egy szót is szólna, eltűnik. Élni és meghalni.
A hotelben aztán gyorsan népszerű lesz a végtelen életigenlésével és a kedvességével, s persze, senki sem tudja, a sok sznob között vajon ki ez a bájos, elbűvölő teremtés, és hogyan képes ennyire pozitívan látni és megélni a világot.



Nem azért szeretem ezt a filmet, amiről szól. Ahhoz túl sok hasonlót láttam már. Azért szeretem, ahogy szól és azért szeretem, mert Queen Latifah alakítását Kocsis Mariann szinkronjával nem lehet nem szeretni! Olyan tökéletesek ők ketten, hogy eszembe nem jutott soha megnézni a filmet angolul. Hihetetlen szeretet és kedvesség áramlik a kettőjük által született személyiségből, ami még azt is elfeledteti a nézővel, hogy micsoda szimpla kis vígjátékot néz és azt is, hogy már megint a fejébe akarják verni, hogy az élet minden pillanat értékes, nem szabad semmit halogatni és soha nem szabad elfelejteni csak a mának élni.



Olyat tud ez a film a főszereplőjével és a csodás helyszínével, amit kevés film tud. Egy nagy közhely-halomból egy imádni való mozit csinálni. Örülök, hogy megint megnéztem. Nem utoljára, az is biztos!

/ A Grandhotel Pupp honlapja itt. Érdemes megnézni, hol játszódik a film.../

Mr.Tűsarok - A hét - filmes hétvége első filmje

No, az úgy volt, hogy én szépen, okosan megírtam a blog-bejegyzést Mr.Tűsarok – ügyben s mit tett Bill szelleme? Meg kék halt. Már megint. A kész bejegyzéssel. Egy kattra a blogtól. Nos, akkor újra, aztán a többi filmről majd.

Előszöris: Mi a fene az a hét – filmes hétvége? Nos, az egy olyan hétvége volt az életemben – most hétvége- amikor a legközelebbi társaim a papírzsebkendő és a távirányító voltak. Mivel a kis taknyos fejem csak ismétlő dvd-zésre volt képes, és csakis vígjátékokra, így a hét – filmes hétvége két napjának eredménye éppen hét film lett, amiket egytől-egyik nagyon jó volt újralátni.

A sorban az első a Mr.Tűsarok volt, amit tulajdonképpen nem tervezetten láttam immár sokadszor újra, hanem mert éppen ment az HBO Comedy-n, majdnem a legelejétől, éshát nem bírtam nem megnézni megint. Természetesen angolul. Mert ez a film csak úgy jó. De tényleg.

A film megtörténet esetet dolgoz fel,amit nekem mindig fura hallani, mert mindig az jut eszembe ezt hallva, hogy vagy nagyon uncsi történet lesz, vagy nagyon drámai. Tudom, hogy ez sajátos asszociáció, de mégis így érzem. A Mr.Tűsarok esetében egyiktől sem kell tartani. Sem nem uncsi, sem nem drámai. Egy kedves, szívet melengető történet, amelynek főszerepéért Chwitel Eijofor-t Golden Globe-ra jelölték. Megérdemelten.

A helyszín Northampton, egy a csőd szélén előtt álló cipőgyár. Nem valami hú de vígjátéki helyszín...Pedig dehogynem! Charlie Price, a gyár örököse, aki gyakorlatilag a gyárral együtt nőtt fel és aki tán éppen ezért utálja az egész cipőgyártást és egyeltalán nem akarja a családi hagyományt folytatni, nehéz döntés előtt áll. Vagy úgy tesz, ahogy az esze és a szíve diktálja, eladja a gyárat, elbocsájtja az alkalmazottakat és éli a világát, vagy kitalál valamit, ami minden ésszerűségnek ellentmond, és megmenti a csőd szélén álló gyárat s vele jónéhány lojális alkalmazottat. Nyilvánvaló, hogy Charlie a nehezebb utat választja s hogy biztosan ne legyen könnyű a dolga, a megoldás kulcsát egy transzvesztitában látja ....

Nagyon szeretem ezt a filmet, de az a vicces, hogy nem tudom igazából megmondani, miért. Tényleg sok szeretet van benne, ha nagyon akarom, még erkölcsi tanulságok is, de ugyanakkor nagyon szórakoztató. Azt hiszem, tényleg érdemes megnézni mindenkinek, aki egy kicsit is fogékony a brit filmek iránt, vagy az „Igaz történet alapján” filmek iránt.

Apropó, igaz történet....A dvd-kiadáson dokumentumfilm formájában megismerhetjük az eredeti sztorit, de a neten is érdemes körülnézni. Az eredeti „Kinky Boot Factory” honlapja itt található Megér egy klikkelést! Épp annyira, mint amennyire a film és benne Chwitel Eijofor briliáns alakítása azt, hogy egy jó kis mozis este kiválasztottja legyen. Hogy a filmben is elhangzó klasszikust idézzem – hajrá fiúk, lányok és azok, akik még nem döntöttek!