Árvák Hercege

Árvák, akik kétségbeesetten kapaszkodnak az árvaház udvarán előkelő autókból kiszálló kecses hölgyekbe s fennhangon próbálják meg önmagukat „eladni”, mondván, ők itt a legjobbak. S angyalkák, akik könnyelmű flörtök gyümölcseként fogantak, de világrajöttük nem kívánatos. Gyerekek, aki megszülethettek, de nem kellettek, s magzatok, akik meg sem születhettek. 

Egyesült Államok, Maine Állam, a második világháború idején. Ház egy domb tetején, a világ zajától elzártan,s benne sok kis herceg, Maine hercegei, Új-Anglia királyai. Gyerekek, család nélkül, édesanya és édesapa nélkül. S a rangidős fiú, Homer.A nagykamasz fiú, aki kitörni készül, aki a világot megismerni vágyik, s akit álma megvalósításában egy véletlen találkozás segít. Mert bizony itt az ideje, hogy elinduljon a legidősebb fiú szerencsét próbálni, zsákjában a tudással, melyet nevelőjétől kapott, szívében pedig a végtelen kíváncsisággal a világ árváházon túli része iránt. 

Csakhogy az önállósodás rögös útját járva az egyre „bölcsebb” Homer lassan megérti, nincs annál nagyobb dolog a világon, mint tartozni valahová, otthon lenni valahol, s nem folyton-folyvást azt érezni, hogy az ember senki valakije. S a fiú végül tán azt is belátja, milyen nagyszerű is az, ha valaki – akár tudtunkon kívül is –egyengeti az utunkat és önző-önzetlenséggel vigyáz ránk. 

Felnőtté válás, „ világra ébredés”, nevelő és nevelt különleges kapcsolata, magukra hagyott gyermekek és asszonyok, lányok, akik súlyos döntéseket hoztak, olykor kényszerből, olykor felelőtlenségük következményeként. Mindez egy lenyűgöző moziban, az alakításért Oscar-díjjal jutalmazott Michale Caine-nel az egyik főszerepben. Kötelező darab. 
Szuper. Lativusz. 

Flawless

Bevallom őszintén, régebben láttam ezt a filmet, és ahhoz meglehetősen erőtlennek bizonyult, hogy ennyire hosszú távon mély nyomot hagyjon bennem. Tehát, csak pár kósza gondolat.

A történet két főszereplője egy amerikai,ám Angliában diplomát szerzett manager - az egyetlen női vezető a London Diamond gyémántkereskedő cégénél - , akit Demi Moore alakít, illetve egy lojális éjszakai takarító - Michael Caine - , aki ugyanannál a cégnél dolgozik hosszú évek óta.

Kettőjükben egyetlen hasonlóság van: mindketten szeretnének néhány kellemetlen percet szerezni a munkaadójuknak. A takarítónak van egy terve, a managernek pedig motivációja... Ígyhát nekifognak, hogy megcsinálják az évszázad gyémántrablását, Londonban, 1960-ban.




Fura egy film ez, no. Az első közel ötven perc rettenetesen unalmas, vontatott, jellegtelen. Az egyetlen pozitívuma a zenéje, ami a szenvtelen cselekményt olykor-olykor egy-egy hangszer, máskor pedig egy teljes zenekar segítségével színezi nézhetővé, sőt megesik, hogy igazán "thrilleresen" feszültté. a filmet. Olyanná, amilyen magától lenni nem tudna. A zenével együtt azonban itt-ott sikerül neki.

Eltelik már a film fele, amikor hirtelen kipattan az álomra szenderülő szemünk és nem hisszük el, amit látunk. Ezen a ponton feléled a remény, hogy most valami zseniális második 50 perc vár ránk, de tévedünk. A "csúcs" után visszahuppan a történet folyama a megszokott lassú, érdektelenségbe. És ezen már a zene sem segít.

Demi Moore kicsit megöregedetten, kicsit ráncosan,de kifogástalanul hozza szerepet, Michael Caine pedig nem tud rossz lenni. Mégis, a csaknem kizárólag belső térben készített felvételek és a túlzottan elnyújtott keretes történet mind az ő játékukat, mind a remekbe szabott zenét felülírják és sajnos csak rontanak rajta.

Egyszer elég volt látni, és az elég nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy jó.