New in town - Miért éppen Minnesota?

A karrierista Lucy Hill éppen olyan önbizalommal telve veti rá magát a jelek szerint amúgyis neki szánt vállalat-átszervezési projktre, mint ahogyan korábban Bridget Jones csapott le a Talpra Britanniában egy-egy zseniálisnak tűnő sztorira. De a Miért éppen Minnesota?! nem csak Zellweger játékában emlékeztet valamire, hanem teljes mivoltában. Sugallja ezt a magyar kín-cím és sugallja ezt maga az egész forgatókönyv is. Egy kicsit Miért éppen Alaszka?,egy kicsit A  férfi fán terem és nagyon ...sok klisé. Az, akár ha Lucy útjára gondolunk a napos, ám lélekben üres világból, a hűvös, ám mégis szeretetteljes északi kisvárosba és az akkkor is, ha felidézzük, hányszor láttuk már a magányos, kisvárosi szingli apukát, ahogy farmerban és kockás ingben mindig a lehető legjobbkor, a lehető legjobb helyen terem. 

És mégis. A nyilvánvaló végkifejlet és az imént felsoroltak ellenére ez a mozi igenis jó. Nem hullik majd rá díjeső, egy lesz a sok közül az alkotók repertoárjában, talán a nézők is hamar feledik, de  jó érzésekkel gondolnak majd vissza rá, mert noha minden percét láttuk már valahol, akkor is kellemes kikapcsolódás lesz egy tál popcorn mellett, akár többször is.

Akik szerették a már említett sorozatokat  illetve a Mr.Tűsarok című filmet, azok bizonyosan a Miért éppen Minnesota?!-t is a szívükbe zárják majd. Habkönnyű, de néha ilyen is kell.

Bridget Jones naplója

Vannak helyzetek, amikor bizonyos filmeket meg KELL nézni. A mai nap úgy hozta, hogy előszedtem a Bridget első részét, és egyeltalán nem azért, mert január elsején kezdödik a film. Hangulat hozta a nagyon sokadik megnézést. Erről a filmről "van-e még, ki e filmet nem ismeri" okból nem írnék hosszasan, csak álljon itt egy lejegyzet arról, hogy a 2009-es év első filmje a Bridget Jones naplója volt.

Miss Jones alias Miss Potter

Amikor életrajzi filmet nézek, mindig azon gondolkodom, miért pont ő, miért pont róla készítenek filmet, és legtöbbször, mikor végignézem a filmet, úgy állok fel a tv elől, hogy azt mondom, hogyhogy én róla eddig semmit sem tudtam?

Pontosan így voltam Beatrix Potter-rel is, akiről, bevallom őszíintén , mielőtt ezt a filmet megnéztem volna, semmit sem tudtam. Egészen véletlen jutott el hozzám az angol dvd-kiadás, de akkor sem tudtam még többet, minthogy biztosan érdekes lesz Reneé Zellweger-t újra brittül beszélni hallani és hogy lám-lám, ha már egyszer magánórákat vett brit angolból annak idején Bridget Jones kedvéért, hát ime, egy újabb alkalom kamatoztatni a megszerzett tudást.

Ez vonzott a legjobb ehhez a filmhez, ez a kíváncsiság, hogy vajon mennyire fogom Miss Jones-t visszahallani és viszontlátni Miss Potterben. Nos, egy hangyányit igen, egy-egy gesztus, egy-egy hanglejtés okán, de mindez messze nem zavaró és messze nem von le a film élvezeti értékéből, már amennyiben valaki eredeti nyelven nézi.

Az első perctől az utolsóig lebilincselő és nagyon-nagyon szerethető film ez a Miss Potter, meseszép angol tájakkal, fanatsztikusan jól játszó szereplőkkel – a két főszereplőn Reneé Zellwegeren és Ewan McGregoron kívül hadd emeljem ki Emily Watson-t, aki brilliánsan játszik véleményem szerint -, szeretnivaló rajzfigurákkal és az 1900-as évek elejének Angliájával, annak minden bájával.

Az 1900-as évek szigorú Angliájával, ahol gardedám nélkül nem lehetettek kettesben a fiatalok, ahol egy kéz megérintése már vadul fűtött erotikának számított és ahol a nem-házas hölgyek egyetlen társadalmilag elfogadott időtöltése a facér urakkal való ismerkedés céljából szülői felügyelet mellett eltölött teadélután volt.

Ebben a környezetben élte ifjúkorát Beatrix Potter, akinek mesekönyvei a világ legtöbbet eladaott mesekönyveivé váltak azóta. És hogy hogyan élte meg a fiatalkort egy szabadságvágyó, önálló értéket teremteni vágyó, zsarnokian el nem engedő anyával rendelkező határozott fiatal nő, hogyan lett Angliában kisebb fajta nemzeti hős a mai napig, nos erről szól ez a csodás mese, néha tovaszökkenő nyuszikákkal , néha félénken elszaladó kacsával a képernyőn. Egy megintcsak – mint a Moulin Rougeban – félénk férfit játszó (és milyen hitelesen játszó!) Ewan McGregorral és egy brilliánsan alakító Reneé Zellwegerrel, akinek az olykor Bridgetre hajazó pillanatait is könnyű szívvel elnézzük. (Hogy ezt szinkronnal mennyire lehet észlelni, nem tudom.) Sőt, még azt is elnézzük a filmnek, hogy a tényleges életrajzhoz képest apróbb eltéréseket is tartalmaz, de ki bánja azt, hiszen ez egy mese, és egy mesébe még ez is bőven belefér.

Ajánlom ezt a filmet mindazoknak, akik a szívük mélyén tudtak gyerekek maradni és azoknak is, akik már felnőttek szívben és lélekben, de a felnőtt lelkük nyitott másfél órányi utazásra egy mesés, ám mégis nagyon is valós világba, Beatrix Potter világába.